Olvasósarok - Írások szentekről
„A fénykeresztek el fogják árasztani a földet” (Charbel atya)
10 év a Gulágon
„Én nem diákokat fogok tanítani, ahogy elterveztem. Nekem az lesz a dolgom, hogy tartsam a lelket fogolytársaimban. Ez volt a hivatásom a lágerben tíz évig. Ezért voltam én a legboldogabb ember az egész Szovjetunióban, mert rám talált az életfeladatom.” (Placid atya)
„Mi mások javáért és az Úr dicsőségéért dolgozunk, nem pedig a magunk örömére és élvezetére. Nem számít, hogyha megbántanak bennünket. Urunk sokkal nagyobb gyötrelmeket és megaláztatásokat szenvedett el azért, hogy megváltson bennünket.”
„Nézd, hogy a nemes lélek úgy növekszik a szenvedésben, mint a rózsa az édes májusi harmatban. A szenvedés létrehoz, bölccsé és tapasztalttá tesz. Mit is tud az ember, aki nem szenvedett?” (Seuse Henrik)
Adni a feleslegből majd a nem feleslegből. Könnyen mondjuk ki ezeket a szavakat, de egészen más minőség az, ha valaki élete minden cselekedetével ezt igazolja. János pedig – az ember akit később Mathai Szent Jánosként jegyeztek be a kereszténység nagy alakjai közé – szembe találkozván az élet fő kérdéseivel, úgy döntött, hogy másokért szeretne élni.