Katolikus Egyházi Ünnepek - Március
Hamvazószerda
A hamvazószerda keresztény ünnep, amely a 12. századtól általánossá vált egyházi szertartás. A húsvét előtti 40 napos nagyböjt első napja.
Régi szokás szerint ezen időszakra teljes hústilalmat írt elő a böjt a híveknek, ezért a hamvazószerda előtti keddet a népnyelv Húshagyókeddnek, majd a Feltámadás ünnepét Húsvétnak nevezte el.
A hagyomány szerint hamvazószerda napján és a rá következő vasárnapon a hívek homlokát az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával hinti meg vagy egy kereszt alakú hamujellel jelöli meg a szertartást végző pap. Az elnevezés is a hamuval hintés ősi szokására, a hamvazkodásra vezethető vissza, és a bűnbánatot jelképezi. A pap a szertartás közben „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel” szöveget mondja.
A hamvazószerda a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódik, és mivel a húsvét mozgóünnep, ezért a hamvazószerda is minden évben más és más napra esik.
Nagyböjt
A nagyböjt szent időszaka Hamvazószerdától Húsvét vasárnapig tartó 40 napos előkészületi, bűnbánati időszak, melyben felkészülünk a húsvétra, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére. A hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés, a lemondás időszaka ez, amikor a böjt mellett az ima és az alamizsnálkodás ajánlott. A vallásos gyakorlat a bűnbánatot, a megtisztulást, az áldozatvállalást és a könyörgést állítja a középpontba.
A Szentírásban és a keresztény hagyományban a 40-es szám az események jelentőségét hangsúlyozza (pl. Jézus 40 napot töltött a pusztában nyilvános működésének megkezdése előtt, a vízözön 40 napig tartott, Mózes 40 napig tartózkodott a Sínai-hegyen). A XI. századig szigorú szabályokat követtek a böjt ideje alatt. A legszigorúbb változata a negyvenelés volt, amikor a böjtölő csak 40-szer evett ebben az időszakban (naponta egyszer, naplemente után). A nagyböjt során az önmegtagadást nem csupán az evésben gyakorolták, hanem az élet más területein is pl. szórakozás, így a böjt idején tilos volt a nyilvános mulatság, a lakodalom, a színjáték. A híveknek kötelezően előírt a szentgyónás, a szentáldozás.
A böjtben önmagunkkal találkozunk, átformálja a bennünk rejlő erőket, alázatra, engedelmességre és imádságra nevel. Régen a hittanulók ekkor készültek fel a keresztség felvételére és megismerkedtek a hittételekkel, Jézus életével.
Az időszak liturgikus színe a lila, a templomokat nem díszíti virág. Sajátos szertartás a keresztúti ájtatosság, Jézus szenvedéstörténetének megjelenítése.
Számos elnevezéssel illeték nagyböjt vasárnapjait így pl. az 1. vasárnap (március 05.) – csonkavasárnap, 2. vasárnap (március 12.) – guzsavasárnap, vitézvasárnap, torkosvasárnap, 3. vasárnap (március 19.) – holdközépvasárnap, fehérvasárnap, 4. vasárnap (március 26.) – süketvasárnap, vigadozóvasárnap, csíkvasárnap, rózsavasárnap, 5. vasárnap (április 02.) – feketevasárnap, keresztvasárnap. A nagyhét utolsó hete a virághét, amely a virágvasárnappal zárul.
Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese
A názáreti ács, a gyermek Jézus gondviselőjének ünnepe. József feltehetően kr. e. 30 előtt született.
„Dávid házából és nemzetségéből származott” (Lk 2,4) Názáretben lakott, ahol a mai napig őrzik emlékét, és 1914-ben a háza fölé építették a Szent József-templomot. Jegyességre lépett Máriával, de a házasság előtt Máriát áldott állapotban találta. Ettől megrendült, de egy éjjel álmában felszólítást kapott, hogy vegye feleségül Máriát, és vállalja a születendő gyermeket.
József elfogadta Isten akaratát, otthont adott Jézusnak, atyjaként nevelte és gondoskodott Máriáról. József helyzetét Jézussal szemben Isten határozta meg.
Szent József az Egyetemes Egyház védőszentje (1870), valamint a keresztény házasságok és családok, munkások, kézművesek, ácsok, favágók, asztalosok, üldözöttek és a jó halál védőszentje. József napja a tavasz kezdetének napja.
Gyümölcsoltó Boldogasszony – Urunk születésének hírüladása
Az Angyali Üdvözlet napja. Jézus fogantatásának ünnepe. Isten elküldte Gábriel arkangyalt, hogy hírül vigye az Istenanyaság titkát, a Megváltó születését.
,,Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni [Iz 7,14]. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége'' [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. Mária erre megkérdezte az angyaltól: ,,Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?'' Az angyal ezt felelte neki: ,,A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni." Mária erre így szólt: ,,Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.'' És eltávozott tőle az angyal. (Lk 1,26-38)
A magyar elnevezése onnan ered, hogy a fák oltását ilyentájt szokták elvégezni, így ezen a napon kell oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is most fogadta méhébe Jézust.
A néphit szerint az ekkor oltott fát nem szabad kivágni, mert az emberöléssel egyenértékű bűnnek számít. Egyes területeken az ezen a napon lemetszett gallyak elégetésével megakadályozható, hogy a gyümölcsfák elférgesedjenek.Helyenként fecskehívogatónak is nevezik ezt a napot, amikor a gazda kitárta az istálló ajtaját és meghívta Isten madarait, hogy fészkeljenek a házában és ezzel megvédjék a házát a tűztől. A madarak érkezése egyben a tavaszi munkák kezdetét is jelezte. Ha derült idő van ezen a napon, akkor bő termés várható. Némely területeken úgy gondolták, hogy a gyermekáldás után sóvárgó párnak ezen a napon kell szeretkeznie, hogy feltétlenül teherbe essen.