Katolikus Egyházi Ünnepek - Január
Szűz Mária, Isten anyja
„Ó, Mária Isten anyja, énnekem is jó anyám…”
Szűz Mária istenanyaságának ünnepe van ezen a napon. A Boldogságos Szűz a kereszténység egyik legfőbb szentje.
Születését és gyermekkorát csak apokrif források mondják el. Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. Ezt a dogmát 1854-ben IX. Pius pápa hirdette ki. Élete teljesen Istenből ered, Őérte van, és Őbenne van. Az Isten Anyja elnevezés Theotokosz (Istenszülő) görög szóból ered, amit az efezusi zsinat 431-ben fogalmazott meg.
Izaiás próféta jövendölése: „Íme, a Szűz méhében fogan és fiat szül; neve Emmanuel (-„Velünk az Isten”) lesz.” (Iz 7,14) A próféta által látott Szűz a Boldogságos Szűz Mária, Emmanuel pedig isteni Fia, Jézus Krisztus. Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, és szüzessége örökre megmaradt. Halála után Mária a mennybe került, anélkül, hogy teste romlást látott volna.
Vízkereszt (epifánia)
Urunk megjelenése
A vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, és egyben a farsang kezdőnapja. A liturgiában használatos epifánia (azaz Urunk megjelenése) elnevezés a görög "láthatóvá válni" szóból származik. Krisztus keresztségének emlékére a vízkereszt az ünnepi keresztelések napja volt, a katolikus egyház tömjént és vizet szentelt, innen az ünnep elnevezése.
Az egyik legősibb keresztény ünnep, amely több jelentést is hordoz, így a napkeleti bölcsek eljövetelének megünneplését, valamint Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, és Jézus első csodatételét – a víz borrá változtatását – a kánai menyegzőn.
Az ünnephez számos népszokás kötődik, mint pl. a csillagozás hagyománya, amely a napkeleti bölcsek látogatását idézi és ismert dala a csillagének: "Szép jel és szép csillag / Szép napunk támad." A hagyomány szerint ezen a napon a gyógyító határú szenteltvizet hintették pl. a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a kút vizébe.
Napjainkban szokás, hogy ezen a napon szedik le a karácsonyfát.
Urunk megkeresztelkedése
,,Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem'
Urunk megkereszelkedésének vasárnapja, Jézus nyilvános tevékenységének kezdete.
Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János tudta, hogy ez Istentől kapott küldetése. Ő csak vízzel keresztelt, és utána jön, aki Szentlélekkel fog keresztelni, mert ő a Fiú, aki az Atyától minden hatalmat és kiváltságot megkapott. Keresztelő János megkeresztelte Isten egyszülött Fiát, mellyel indul Jézus földi küldetése, hogy megmutassa Isten szerető jóságát minden ember iránt. Jézus keresztelkedése istenségének jele, igent mond az Atya akaratára. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke, mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: ,,Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem''
Árpád-házi Margit
Klissza, 1242. jan. 27. – Nyulak szigete, a mai Margit-sziget, 1270. jan. 18.
IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő gyermekeként született. A tatárok támadásai miatt a kétségbeeesett király Dalmáciába menekült és születendő gyermekét Magyarország megmentéséért Istennek ajánlotta fel. A nagykán váratlan halála miatt az ellenség sietve távozott hazánkból, a királyi pár pedig fogadalmához híven az akkor 3 éves Margitot a domonkos nővérek gondjaira bízta Veszprémben.
IV. Béla kolostort építtetett leánya részére a Duna egyik szigetén (Nyulak szigete), és itt tett fogadalmat 1254-ben. Margit kitartott szülei fogadalma mellett és sorban visszautasította a kérők házassági ajánlatait. Ezáltal bizonyította, hogy teljesen szabadon és szívének teljes odaadásával szentelte magát az Úrnak.
Margitot környezete az önfegyelmezés és a keresztény szeretet példaképének tekintette. Napjait munkában és imádságban töltötte. Egy szolgáló így mesélt róla: ,,Margit jó és szent volt, mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleányok.''
Az alábbi elvek szerint élt: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni. Alázat, és a betegek semmitől sem vissza nem riadó szeretetteljes szolgálata jellemezte.
Imájában az Úrral beszélgetett, és tanította: „Ajánld tested és lelked az Úrnak, és szíved mindig legyen nála, hogy sem halál, sem bármely teremtmény el ne válasszon téged az Isten szeretetétől.” Állítólag jövendőmondó képességekkel is rendelkezett.
A Margit-szigeten halt meg. A legenda szerint holtteste 3 hétig nem indult oszlásnak és rózsaillatot árasztott. XII. Piusz pápa 1943-ban szentté avatta.
Pál megtérése
A pálfordulás napja; a néphagyományban időjósló nap, eredendően Szent Pál apostol megtérésnek ünnepe.
Szent Pál Izrael földjén még Saul néven üldözte Jézus Krisztus híveit és Damaszkuszba indult, remélve, hogy elkapja őket.
"Saul még mindig lihegett a dühtől, és halállal fenyegette az Úr
tanítványait. Elment a főpaphoz, s arra kérte, adjon neki
ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy ha talál ott
embereket, férfiakat vagy nőket, akik ezt az utat követik,
megkötözve Jeruzsálembe hurcolhassa őket. Már
Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy
fényesség ragyogta körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy
hang így szól hozzá: ’Saul, Saul, miért üldözöl engem?’ Erre
megkérdezte: ’Ki vagy, Uram?’ Az folytatta: ’Én vagyok
Jézus, akit te üldözöl. De állj fel és menj a városba, ott majd
megmondják neked, mit kell tenned.
Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni
nem láttak semmit. Saul feltápászkodott a földről, kinyitotta a
szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba, kézen fogva." (Apostolok Cselekedetei 9.)
Krisztus halalát és feltámadását követő egy éven belül megtörtént a "pálfordulás". Pál megtérése példaértékű. Végigmenni a lelki változás útján, szembenézni és vállalni a bűneinket, majd újrakezdeni. A legvadabb üldözőből az egyik lehűségesebb hirdetővé lett. Története azt is példázza, hogy a bűnös ne veszítse el a reményt a megbocsátásra. Megtérésétől kezdve a zsidó Saul helyett római nevét, a Paulust használta, amely jelképes értelmű, Saul a zsidók első királya volt, míg a latin paulus kicsinyt jelent.