Soubirous Szent Bernadett

Bölcs öreg mesterek úgy beszélik, úgy kell az emberi szellemet elképzelni, mint egy űrhajóst, aki elhagyván űrhajóját messzire sodródott tőle. Hatalmas sebességgel zuhan (száguld) egyre jobban távolodva az elhagyott űrhajóból, sodródva a végtelen űrben. Egyetlen, de elvághatatlan szál van, egyetlen erős kapocs, mely Ariadné fonalaként visszakapcsolja az embert régen elhagyott közepéhez, ősi otthonához, ÉN-jéhez, a már régen elfeledett ősi lakhoz. Nincsen nyugalom, nincsen valódi békesség az űrhajón kívül, az űrhajós vékonyka ruhája pedig sokszor verődik szét és épül újra, sodródva a végtelen űr veszélyekkel teli világában. Ez az ősi közép, a magasabb ÉN, amelynek elhagyása, pontosabban eloldódása minden szenvedésünk kulcsa és amelyhez a visszatalálás egyetlen reményünk. Csak Szellemünk örök és stabil hona, régen elhagyott hajónk tudja megadni a békét az oda visszatalálónak.

Ebben a visszatalálásban segítenek a Mesterek. A bölcs öregek mesélnek arról is, hogy tanúbizonysága az eloldódó ÉN-nek és a régen tartó látszólag céltalan sodródásnak az emberek siralmas állapota. Hogy érkezett valaki, aki ÉN-jeink nagy hajójával megerősítette a kapcsolatot. Hogy Ő az, akit közel 2000 éve Krisztusként ismerünk. És hogy Ő az, akit, ha valóban, lényének mértékében tisztelnénk, még a nevét is csak nagyritkán, legemelkedettebb állapotunkban vehetnénk a szánkra.

És tudjuk azt is, hogy Őhozzá csak nagyon kevés kiválasztott tud közvetlenül kapcsolódni, ezért a kapcsolat bizonyos lények segítségével történik meg. A tanítások beszélnek Máriáról, az úgynevezett nagyasszonyról, akit Nagyboldogasszonynak vagy Sophiának is neveznek. Ő az, a könyörületesség megtestesítője, aki összekapcsol minket a krisztusi-isteni erővel. Mondhatjuk úgy is, hogy az ÚT Isten fiához Márián keresztül vezet.

Vannak pedig a Földnek kiválasztott helyei és időpontjai, ahol a Nagyasszony impulzus kegyelme meghatványozott erejével tud áradni. Aki csak egyszer is volt a csíksomlyói pünkösdi hangulatban, tanúja lehetett ennek az áradásnak. Aki pedig eloldódó felsőbb ÉN-jével törekszik megerősíteni a kapcsolatot, nagy segítséget adhat a Nagyasszonyunk által kiválasztott helyeknek a felkeresése. Ha pedig figyel a Mária tisztelet ünnepeinek ősi hagyományokban gyökerező idejére, Tér és Idő keresztjén megtalálja a legmegfelelőbb alkalmat a Mária erők felvételére.

Földünknek egyik ilyen kiemelt helye Lourdes is. Ez az a hely, ahol 1844 és 1866 között a testre kicsiny (140 cm magas volt) de lélekben annál nagyobb Bernadette Soubirous élt.

Bernadett három testvérével együtt óriási szegénységbe született. A róla készült filmek tapintatosan egyfajta romantikus képet mutatnak erről a nyomorúságról, amit legjobban a nagy meseíró Andersen  kis gyufaáruslányának az alakjához hasonlíthatnánk. Ebben a szegénységben már néhány darab gumós zöldség vagy pár hasábnyi rőzse is hatalmas értékkel bírt. A lakás, ahol lakott, egy régebben börtöncellának használt, nyirkos, egy szobás helyiség volt, ahol a négy testvér együtt élt a szüleivel. Két ablakából egyik egy szűk sikátorra nyílt, míg a másikat állítólag beragasztották, hogy az alatta lévő hulladékhalom bűze ne tudjon a szobácskába áradni. Bernadett kora gyermekkorában kezdődő súlyos asztmájának a szoba nyirkos levegője és a rendkívül hideg telek nem kedveztek. A kislány szinte mindig alulöltözött volt. Fején az elmaradhatatlan kendő. Egyenes tartása, vékony könnyű teste, szép arca magasan kirítt abból a durva természet és túlélési ösztönök által határolt közegből, amely a falusi létet annyira meghatározta. Márpedig ő éppen ebben a közegben vált egyszerre istenfélő, ártatlanul naiv és tisztaságában áttetsző leánnyá. És éppen ez a naiv áttetszősége, minden számítás és világi törekvés hiánya tette őt a későbbi hit próbák idején olyan emberré, akin semmi emberfia és gonosz erő fogást nem találhatott.

1858-at írtunk. Bernadett nem sokkal múlott 14 éves, amikor Lourdes közelében a Massabielle barlangnál egy fénylő nőalak jelent meg neki. Éppen rőzsét gyűjtött két testvérével, amikor különleges szélzúgásra lett figyelmes, miközben a természet hirtelen elcsöndesedett.  A fehérbe öltözött nőalak hosszú fátylat és kék övet viselt, mezítelen lábfején egy-egy aranyrózsa volt. Bernadett az alak szépségétől megbűvölten térdre hullott és elkezdte önkéntelenül újra és újra az Üdvözlégy Máriát mondani. Keze annyira megdermedt, hogy alig tudta megmozdítani. Az esemény – bár Bernadett ezt nem tudta – február 11-re, az angyali üdvözlet ünnepére esett. Míg Bernadett egyfajta önkívületi állapotba merült, két testvére, az egészről mit sem tudva, nagy adag rőzsét gyűjtött. Mikor visszatértek, elámulva látták térdeplő és magába szállt testvérüket. Nem is sejtették, hogy ez az esemény Bernadett , Loudes és a földön számtalan ember életét mennyire megváltoztatja majd.

Az esemény után Bernadett valóban más ember lett, bár nem  tudta mi történt és kivel találkozott a barlangnál. Még találgatni se tudott. A barlang és a ragyogó mosolyú hölgy mágnesként vonzotta őt. Naiv ártatlanságában testvéreinek elmesélte a  találkozást és az emberek értetlensége és kíváncsisága szóbeszéd tárgyává tette őt. A fénylő alak 1858. február 11.-e és július 16.-a között összesen 18-szor jelent meg a számára. Bár a ragyogó fénylő alakot a leírások szerint más nem látta, és Bernadett a  fatimai vagy medjugorjei  látnokokhoz hasonlatosan őt igazoló tanúkra nem hagyatkozhatott, az exoterikus kereszténység ma úgy tartja, hogy az ártatlan leánykának a Szeplőtelen Szűz, azaz Szűz Mária jelent meg, az ezoterikus kereszténység  szerint pedig, Bernadettnek a Nagyboldogasszony azaz a Krisztushoz elvezető isteni lény, a Kegyelem megtestesítője, Sophia lénye jelent meg.

A fénylő nőalak nagyon keveset beszélt, az a kevés üzenet viszont, amit átadott, nagy jelentőséggel bírt. Egyik alkalommal bűnbánatot kért, máskor pedig azt kérte Bernadettől, imádkozzon a bűnösök megváltásáért. Bár a jelenésekkor látszólag nem sok dolog történt:  Bernadett szinte futva, asztmájáról elfeledkezve rohant mindig a barlanghoz, letérdelt, gyertyát gyújtott, hosszasan imádkozott, majd távozott- az eseménytől mégis felpezsdült minden. A hivatalos személyeket és papokat furcsamód fölidegesítette az esemény és próbálták rávenni a kislányt, hogy jelentse ki, hogy nem mondott igazat. Az emberek nagy része csodára volt kiéhezve (vagy csak egyszerűen valami olyanra, ami más, mint az unalmas falusi élet monotonitása). Mindenesetre egyre többen kezdték követni Bernadettet a barlanghoz. Közben a hatóságok többször komoly próbának vetették alá: kérdezgették, fenyegették bebörtönzéssel, megszégyenítették és mindenáron rá akarták bizonyítani a hazugságot. Bernadetten viszont nem találtak  gyenge pontot. Őszintén és egyszerűen válaszolt mindenre. Vagyon, kényeztetés, kényelem nem jelentett neki semmit. Ártatlanságában csak arra törekedett, hogy amit kérdeznek tőle, arra válaszoljon és amit kér a „fénylő hölgy”, ő megcselekedje. A papot azzal bőszítette fel a legjobban, amikor tolmácsolta a hölgy kívánságát, hogy építsenek kápolnát a barlangnál. Majd amikor azt kérte, hogy legyen körmenet is!

Talán a legtanulságosabb a számunkra az, amikor a pap –ahelyett, hogy magába mélyedt volna, és saját szívére hallgatna!- bizonyítékot kért Bernadetten keresztül. Azt kérte, mondja meg a „fénylő alak” Bernadettnek a nevét és, hogy tegyen csodát, azaz hogy a „hölgy” virágoztassa ki március elején a rózsabokrot.

De hát miért is kell mindenáron a papnak az a csoda? Olvastuk a szent írást: boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek. Benne van az írásban, mégis újra és újra akarjuk! Istenem tedd ezt, tedd azt! Most csodát akarok tőled, hogy higgyek! És ha nem lesz csoda, nem hiszek? De hát miért is szabunk ilyen feltételeket? Feltételeket még Istennek is! Ha belegondolunk, ezek a feltételek éppen hitetlenségünk szomorú bizonyítékai. De még ennél is többről van szó!

Mindaz hogy a pap nem belső munka és mély önmagába nézés által kereste a választ talán élete legfontosabb kérdésére, hanem a rendkívül kényelmes: „tégy csodát, akkor elhiszem ” módot választotta, nagyon sok mindent elárul. Ha belegondolunk, ez a hozzáállás nem más, mint a valódi szellemi munka elutasítása, miközben mindent másoktól (egy jelben, csodában), ha úgy tetszik Istentől vagy a világtól várunk. Ezzel ellentétben egy szabad és felelősségteljes szemléletmód éppen azt követeli meg tőlünk, hogy pontosan ezektől a fizikai jelektől függetlenedjünk. Hogy kiiktassunk mindent, ami az érzéki és feji dolgokhoz köt és éppen ezektől függetlenedve egy magasabb szellemi intuícióig emelkedjünk fel. Azaz éppen az úgynevezett csodáktól, az érzéki világ számára felfogható megnyilvánulásoktól kell függetlenednünk, hogy kiiktatva minden érzékit kialakulhasson az objektív fogalommentes és érzékektől független észlelés. Ahogyan az ember szellemi emelkedésénél önmaga érzéki-fizikai részéről le kell mondania,ugyanúgy a magasabb észlelés kialakításához is el kell hogy engedjünk mindent, ami az érzéki-fizikai részhez tartozik.

Jellemzően Nagyasszonyunk lényegéből fakadó szüntelenül áradó kegyelemre Lourdesban történtek azért csodák is. A fénylő nőalak kérésére Bernadett ivott a barlangnál lévő sáros vízből. Ezen a helyen gyógyító forrás fakadt számtalan csodát téve. Vakoknak tért vissza a látása, halálos betegségben szenvedők gyógyultak meg, bénák kezdtek el újra járni. A csodák a mai napig is tartanak. Hatásukra nőtt egyes emberek hite, de a tömeghisztéria is egyben. A kis Bernadettet hirtelen használni kezdték, mint egy csodatévő kis tárgyacskát. A 11. jelenésnél már több mint 2000 ember volt a barlangnál. A papok is támogatni kezdték a kápolna alapítás ügyét, amint Bernadett egyszer egy névvel tért vissza, amit a fényalaktól hallott: „SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS”. A tanulatlan kisgyermek persze nem tudta mit jelent ez, de ez a jelenés részéről érkező két szócska elég volt ahhoz, hogy egyházi részről is minden zöld utat kapjon. Elindult Lourdes-ban egy Mária-kultusz. Voltak, akik csak kéréssel jöttek és azzal is távoztak. Viszont egyesek elkezdtek valóban bűnbánatot tartani, elmélyült imaéletük és hitük. A hely teljesen átszellemiesült, ahogyan a kis cellácska is, ahol Bernadett családjával lakott. Érezhetővé vált a Diadalmas Szellem szüntelen jelenléte! (1876-ban a barlang mellett alapított lourdes-i Bazilika fölszentelésénél több mint 100000 ember gyűlt össze.)

 

Nekünk viszont meg kell vizsgálnunk még egy fontos kérdést, ami fölött, természetesnek véve a könyvekből és filmekből kapott komfortos választ, könnyen elsiklanánk.

Kivel is találkozott Bernadett? Azaz tényleg Máriával találkozott? Legfőképpen pedig le kell tisztáznunk magunkban, szívünkből fakadóan választ kell keressünk arra a kérdésre: Kicsoda számunkra Mária és mit tartunk róla?

Ugyebár minden embernek élete egy bizonyos pontján meg kell fogalmaznia az ő saját valódi CREDO-ját. Írhatunk kisebb hitvallásokat, fejlődésünk akkori szintjét tükröző kis credo-kat, de itt most a minden fontos pontot tisztázó valódi nagy CREDO-ra gondolok. E CREDO-ban élete esszenciájaként mindenkinek meg kell válaszolnia magának az élet fő kérdéseit. Tisztaság a fejben, tisztaság a szívben. Amit a VILÁG-ról megértettünk, és tartunk, tulajdonképpen meghatároz mindent későbbi életünkben. Le kell tisztáznunk életünk fő kérdéseit, gyűrve-megdolgozva, türelmesen kivárva magunkban a szívbe is átvitt válaszokat: saját életünk céljáról, életünk értelméről. Hogy mit gondolunk arról, honnan jöttünk, hová tartunk? Van-e magasabb, halhatatlan részünk, és mi a mi IGAZSÁG? Hogy mi az , ami számunkra a legfontosabb, ami ugyanolyan fontos lesz majd eonokkal később is bármikor?  Mi az, amire készek lennénk az életünkért cserébe odaadni?  Ezen CREDO megszülése (és nevezhetjük ezt akár az ember második megszületésének is) nélkül élni olyan, mintha az ember csak vakon kóborolna élete rengetegében. Csak aki számára józan és őszinte belátásából fakadóan élete és szenvedései esszenciájaként megszületett ez a valódi hitvallás, a Nagy Kérdésekre való válasz, csak az az ember tud teljes szívéből-lelkéből a Magasabb Égi Akarat szolgálatába állni, illetve mélyen annak elköteleződni.

Ezen élet megértés része Krisztus, a Hierarchiák és a Mesterek szerepének saját magunkban való helyére tétele. És ugyanúgy a válasz megtalálása azokra a kérdésekre, kit tart ő  Máriának és mi az isteni hármasság lényege?

Visszakanyarodva ahhoz a kérdéshez, vajon valóban Máriával találkozott-e Bernadett, színt kell vallanunk magunkban, kit is tartunk mi Máriának! Ha pedig nem kívánunk lexikonokból és könyvekben szajkózott információk alapján e kérdésre választ nyerni, nem marad más hátra, mint szívünkben keresni a választ. És éppen ezen a ponton fordulhatnak át szellemi tanulmányaink gyakorlati alkalmazásba. Hiszen Máriáról érzékletmentes gondolkozással és fogalmaink elhagyásával, mintegy intuitíve, szeretetben egyesülve, kell színt vallanunk.

Bernadettet ártatlansága, tisztasága és tanulatlansága segítették ebben a színt vallásban. De mi segítheti az információkkal és agyi tudással telizsúfolt embert? Hiszen itt az út Bernadettel ellentétben nem a szívben, hanem a fejben kezdődik. Ennek a megválaszolása nem ennek a cikknek a feladata. Viszont minden felelősséggel bíró ember fel kell, hogy tegye magának ezeket a kérdéseket.

 

Visszatérve Bernadett életéhez, kiemelendő tény, hogy külsőségekben az események hatására egyáltalán nem változott. Nem öltözködött másként, továbbra is szerényen élt, saját magának nem fogadott el ajándékokat. Amikor kapott egy ajándék kelengyét, apácának állt, és ahogyan a jelenés előre jelezte, sokat szenvedett, békésen tűrt, majd igazi szent élet végén békében távozott. 35 éves korában, 1879. ápr. 16-án hagyta el a földi világot. Teste a mai napig romlatlan maradt. Lourdes hatalmas zarándokhellyé nőtt, Bernadettből Szent Bernadett lett és közbenjárására számtalan csodás dolog történt és történik. Külön hosszú cikket lehetne írni Passiójáról, életéről apácaként: hogyan tűrte az ott átélt megaláztatásokat, testi és lelki gyötrelmeket.

Mesélhetnénk itt arról, milyen ragyogó a hangulat esténként Lourdes-ban, amikor a hívek ezrei fáklyás körmenetbe rendeződve teszik tiszteletüket az Isteni Anyának. Vagy beszélhetnénk a hatalmas állandó felfordulásról és kacsintósjézusos bizniszről, ami annyira emberi sajátossága a szent helyeknek.

 

Zárjuk e cikket mégis Lourdes üzenetének egy számunkra lényeges momentumával: Bernadett apáca és híres ember volt már akkor, amikor megbízták korának egyik neves szobrászát, készítsen szobrot a hölgyről. Miután a szobor elkészült és azt a lánynak bemutatták, ő határozottan megjegyezte: „Nem ilyen volt! Nem emelte fel a fejét.” „Nem emelte fel a fejét”, azaz minden alkalommal nem felfelé, hanem az emberiségre, ránk, a szenvedő-formálódó, segítségre szoruló emberekre tekintett.

dr. Torgyán Atilla