Katolikus egyházi ünnepek - November
Mindenszentek napja
„Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat”
Mindenszentek a kötelező egyházi ünnepek közé tartozik. Parancsolt ünnep, melynek napján ünnepeljük az összes szentet, valamennyi megdicsőült lelket. IV. Bonifác pápa 609. május 13-án Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére felszentelte a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont, majd III. Gergely pápa a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette. IX. Gergely pápa november 1-jére helyezte az ünnepet és lassan az összes szentek ünnepévé vált.
Hazánkban a mindenszentek ünnepe szorosan összefonódik a Halottak napjával (nov. 02.). A 19. század elejétől terjedt el az a szokás, hogy az emberek ekkor meglátogatják elhunyt hozzátartozóik sírját, gyertyát gyújtanak, virágokat, koszorúkat visznek. A katolikus egyház ünnepnapjából az elhunytakról való megemlékezés napjává nőtte ki magát, amely nem csak a katolikusok körében él.
Magyarországon számos templomot szenteltek fel a mindszenteknek, és számos település elnevezésében is szerepel. A mindszentek tiszteletére magyarosította nevét Mindszenty József (Pehm József ) is 1942-ben.
Szent Imre herceg
A magyar ifjúság védőszentje. A szűzi tisztaság, az engedelmes és tiszta életű gyermek mintaképe. (Székesfehérvár, 1000-1007 – Veszprém közelében, 1031)
Imre herceg Szent István és Boldog Gizella sokadik gyermekeként született. Testvérei már kiskorukban meghaltak, és sajnos Imre sem érhette meg a felnőttkort, mert egy vadkanvadászat során életét veszítette. A „liliomos herceg” alakját szüzessége miatt századokon át nőies, finom alakként ábrázolták, holott erőteljes, férfias jelenség volt. Az életszentség útját járta a királyi udvarban. Szent István szenvedélyesen szerette a fiát, akit a trón várományosaként uralkodónak, hadvezérnek, diplomatának nevelt.
Fia nevelését 1015-től a nagy tudású, szentéletű, velencei bencés szerzetesre, Szent Gellértre bízta. Gellért apát kezei alatt „tudós és szent” lett, aki világi tudományok mellett megismerte a lelki élet titkait is, a szerzetesi élethez is közel került. A krónika szerint olyan emberré vált, ,,akit szeretett az Isten és tiszteltek az emberek''. A történetírók szerint Imre a veszprémi Szent György-kápolnában szüzességi fogadalmat tett, amelyet élete végéig meg is tartott. 15 éves korától atyja folytatta nevelését. A kor hagyományainak megfelelően a dinasztia fennmaradása miatt tervezték a rangjához méltó házasságot is. A herceg keveset aludt, éjszakánként zsoltárokat énekelve virrasztott és bűnbocsánatért könyörgött.
A nemzet jövőjéért aggódó király gondosan fölkészítette fiát jövendő uralkodói feladataira és ellátta tanácsaival, így született meg az „Intelmek” c. könyv, amely később a magyar törvénytárban is fontos helyet kapott. Az uralkodó terve azonban egy szerencsétlen baleset miatt meghiúsult és Imre herceg fiatalon meghalt. ,,Siratta őt Szent István és egész Magyarország vigasztalhatatlanul, nagy sírással...''
Szent László király 1083-ban az ország főpapjai és világi nagyjai jelenlétében oltárra emeltette.
Tours-i Márton
Szent Márton (Savaria, 316 vagy 317 – Tours, 397. nov. 8.)
Szent Márton püspök Savariában született jómódú, pogány családban. Apja elvárásait követve katonaként nevelkedett, majd felvette a kereszténységet és szembeszegülvén mondta, hogy "Krisztus katonája vagyok, nem szabad harcolnom", emiatt gyávasággal vádolták így másnap fegyverek nélkül állt csatasorba. (Végül az ütközet elmaradt, mivel az uralkodók megegyeztek.) Anyját megkeresztelte, de apja mindvégig pogány maradt. Tiszteletére épült a magyar kereszténység bölcsője, a pannonhalmi bencés apátság. (Az egyik hagyomány szerint itt született.) Savariát tartják (a másik hagyomány szerint) szülővárosának, ahol a többszörösen átépített Szent Márton-templom szülőházának alapjaira épülhetett. Az előtte álló kút, a Szent Márton kútja, állítólag ennek vizével keresztelték meg Szent Mártont. A Jeromos-féle Martirológium nov. 11-re teszi Szent Márton temetését, amelyet a 6. század óta ünnepelnek.
A néphagyományban számos szokás kötődik ehhez a naphoz. A középkor óta határnap volt, a gazdasági év zárónapja, a pásztorok ekkor számoltak el a szolgálattal.
A vesszőzés hagyománya egy répcevidéki legendához nyúlik vissza, mely szerint disznóvész idején Márton javaslatára a pásztorok fehér nyírfaággal vesszőzték meg a beteg állatot, hogy meggyógyuljon. A szokás továbbélt és a pásztorok köszöntőt mondva, frissen vágott, zöld ággal járták végig a falut, majd a gazdának adták az ágat és következő tavasszal ezzel hajtották ki a jószágot először legelőre. A köszöntő pásztornak szentmárton-rétes vagy mártongaras járt.
Márton napja gonoszjáró, időjós, rámutató és tiltó-nap is. Ezen a napon nem szabad mosni, teregetni, libatojást ültetni, mert odasiet a "dög" és elpusztul a jószág s ruha helyett az állat bőrét teríthetik ki.
„Ha a Márton napja ködös, zűrzavaros tél lészen, ha peniglen hideg, száraz tél. Ha a lúd mellcsontja világos, hó jön, ha fekete, eső.” (Apáczai Csere János)
371-ben Tours püspökévé választását akarta elkerülni és egy libaólban bújt el, de a ludak elárulták gágogásukkal. Ezután az emberek kérésére elvállalta a püspökséget.
Az ünnep elválaszhatatlan része a libapecsenye, amelyet kiforrott újborral öblítettek le, hiszen a "bornak Márton a bírája." megkóstolták, hogy milyen lett a termés.
Árpád-házi Szent Erzsébet
A feleségek, a fiatal anyák, a ferences harmadrend és a szolgáló szeretet védőszentje. – (Sárospatak, 1207 - Marburg, 1231)
II. András király és merániai Gertrúd gyermekeként született, a későbbi IV. Béla húgaként. Már születése óta azt mondták, hogy szent lénye örömére lesz az egész világnak. Négyéves korától külhonban, Wartburg várában nevelkedett, mint mennyasszony. A szent életű asszony tökéletes összhangot tudott teremteni az Isten és a férje iránti szeretet között. Fejedelemasszonyként hatalmát arra használta, hogy másokon segítsen. Például ínséges időkben megnyitotta a magtárakat, a kincstár minden pénzét a szegényeknek ajándékozta, befogadta a zarándokokat. Önmaga mindig szerényen élt, böjt, ima, adakozás, virrasztás töltötte ki a napjait. Lajos támogatta Erzsébet jótékony cselekedeteit, de a király rokonai nem nézték ezt jó szemmel és halála utána a 3 gyermekkel együtt elűzték. Sokat nélkülözött és béketűréssel viselte a megaláztatásokat. Apja hívására sem tért vissza a pompába, belépett a ferences rendbe, javait és hátralevő esztendeit a betegek és rászorulók gondozásának szentelte. Elutasította II. Frigyes házassági ajánlatát is. Súlyos betegségben fiatalon halt meg. Mindvégig vidám maradt és állítólag arca az utolsó óráiban is ragyogó volt. Sírja mellett számos csodálatos gyógyulás történt. 1235. május 26-án IX. Gergely pápa szentté avatta, és emléknapját november 17-re tette, amit hazánkban 19-én tartunk. Sík Sándor „a női eszmény megtestesülésé”-nek nevezte.
A személyéhez fűződő egyik legismertebb legenda a rózsacsoda. Egyszer kötényében kenyeret vitt a szegényeknek, amikor férje megállította és megkérdezte, hogy mit visz benne. Erzsébet azt felelte, hogy rózsát, és mire megmutatta kötényét, valóban rózsák voltak benne. Innen ered, hogy Szent Erzsébet ábrázolásokon gyakorta a rózsákat láthatunk.
Krisztus király ünnepe
„Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!” (XI. Pius pápa)
A katolikus egyház az advent első vasárnapját megelőző vasárnapon ünnepli Krisztus király ünnepét, amely az egyházi év utolsó vasárnapja. XIII. Leó pápa az 1900-as jubileumi év alkalmából a 20. sz. királyának hirdette ki a Megváltót, ezt követően világszerte kereszteket és Krisztus-szobrokat állítottak fel magas hegyeken a Megváltó tiszteletére. Egyik ilyen híres szobor az Andok egyik legmagasabb csúcsán felállított Béke-Krisztus-szobor. XI. Pius pápa a niceai zsinat 1600. évfordulóján, 1925-ben szentévet hirdetett, melynek lejártával elrendelte a megemlékezést. Az ünnepet eredetileg a Mindenszentek ünnepe előtti vasárnap tartották, majd a II. vatikáni zsinat után, 1969 óta került az advent előtti utolsó vasárnapra.
Advent 1. vasárnapja
„Adventus Domini = az Úr eljövetele”
Advent felkészülés a karácsonyra, amely várakozásban telik, az Úr eljövetelét várják a hívők. Csönd, elmélkedés, imádság, bűnbánat jellemzi. Korábban szokás volt advent időszakában böjtöt tartani, ezért kisböjtnek is nevezték ezt az időszakot. A keresztény kultúrkörben a karácsonyt (dec. 25) megelőző negyedik vasárnaptól, más megfogalmazásban Szent András apostol napjához (nov. 30.) legközelebb eső vasárnaptól karácsonyig tartó időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik és vízkeresztig (jan. 6-ig) tart. Története a 4. századig nyúlik vissza, amikor VII. Gergely pápa meghatározta az adventi vasárnapok számát, így az első vasárnap nov. 27. és dec. 3. közé esik, és a negyedik vasárnap dec. 18. és dec. 24. közé.
Napjainkban már nem csak a vallásos emberek ünnepe és számos szokás kapcsolódik hozzá.
Az ünnep liturgikus színe a lila, amely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. De advent 3. vasárnapján, az örömvasárnapon az Úr eljövetelének közelségét ünneplik, és ekkor a liturgikus szín a rózsaszín. Advent első vasárnapján a templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, és az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila.
Az adventi koszorú hagyománya valószínűleg abból az ősi hiedelemből származik, hogy a kör, a "szent" koszorú megvéd a gonosztól. 1838-ban Johann H. Wichern evangélikus lelkész, az első gyermekotthom megalapítója készített egy kocsikerék nagyságú adventi koszorút 24 gyertyával. 1860-ban készült el az első, a napjainkban is elterjedt adventi koszorú fenyőkoszorúval és 4 gyertyával, a 4 adventi vasárnapot jelképezve.
Adventi naptár szokása nem vallási természetű. Legendája az 1900-as évek körül kezdődött, amikoris egy német édesanya, Lang asszony találta fel a türelmetlen kisfia számára.
Szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó szokás, amelyet karácsony előtt 9 nappal (dec. 15-én) kezdenek. Ekkor a szálláskereső szent család tiszteletére a hívek minden nap más házhoz visznek a szent családot ábrázoló képet vagy szobrot, és imádkoznak.