Casciai Szent Rita (Cascia, mai Olaszország, 1381 – 1447)
„Mi mások javáért és az Úr dicsőségéért dolgozunk, nem pedig a magunk örömére és élvezetére. Nem számít, hogyha megbántanak bennünket. Urunk sokkal nagyobb gyötrelmeket és megaláztatásokat szenvedett el azért, hogy megváltson bennünket.”
Casciai Szent Rita, a lehetetlennek tűnő kívánságok teljesítője, „Umbria gyöngye”, Olaszország egyik legismertebb szentje. 1381. május 22-én született Roccaporenában, nem mindennapi körülmények között: érkezését égi hang jelezte, miután szülei éveken át imádkoztak gyermekáldásért. A hang azt kérte, hogy a születendő kisleányt Ritának, azaz „igazgyöngy”-nek nevezzék. Gyermekkorától fogva csodák kísérték életét, például egy alkalommal méhek lepték el az arcát, de egy sem csípte meg a kisbabát. Ritában már igen korán, ötévesen feléledt a vágy, hogy kivegye részét Krisztus szenvedéseiből. Szerény körülmények között, ámde szeretetteljes légkörben nőtt föl, és igazi vallásos nevelésben részesült. Szülei egy helybeli zsoldos katonához adták férjhez. Rita ugyan Krisztus menyasszonyaként képzelte el a jövőjét, hamar belátta, hogy az Úrnak másféle szándékai vannak vele. Férje durva, hatalmaskodó természetű embernek bizonyult, aki feleségét verte, szidalmazta, és dorbézoló, erőszakos életet élt. Ám Ritának megvolt az a képessége, hogy a környezetében élő agresszív és önző embereket a maga kitartó példamutatásával megváltoztassa. Férjének mindent eltűrt, és titkon úgy élt, mint egy apáca: imádkozott, böjtölt, áldozatokat vállalt, és segített, ahol csak tudott. Példamutató élete, szelídsége és kedvessége láttán férje teljesen megváltozott, és jó útra tért. Ezt követően Ritát sorozatos sorscsapások érték: előbb meghaltak a szülei, majd megölték a férjét. Ikerfiai vérbosszút esküdtek apjuk gyilkosa ellen, ezért Rita szüntelen imádsággal könyörgött azért, hogy gyermekei elkerüljék sötét sorsukat, és hogy a két egymással háborúban álló család kibéküljön. Imái hatására fiai megtértek, majd hirtelen megbetegedtek és meghaltak, a családok pedig váratlanul békejobbot nyújtottak egymásnak. Miután Rita egyedül maradt, vagyonát szétosztotta, hogy beléphessen az Ágoston-rendiek közé apácának. Bár ez utóbbi szándékát nem akarták jóváhagyni, számos csodás esemény hatására mégiscsak felvételt nyert a rendbe. Rita a zárt ajtók ellenére titokzatos módon a kolostoron belül találta magát – a kulcsokat őrző rendfőnök legnagyobb megdöbbenésére. Mindeközben maguktól megszólaltak a harangok, és kizöldült egy elszáradtnak hitt szőlőtő. Fogadalomtételének éjjelén álmában egy égig érő létrát látott, amelynek tetején Krisztus állt, és intett neki, hogy Rita fokról-fokra jöjjön feljebb. Ezt követően 40 évig élt önfeláldozó életet a zárdában. Állandóan mások helyett vezekelt, ápolta a betegeket, és minden elesettnek fényt és melegséget küldött. Miután hosszú ideje kérte az Urat, hogy részesülhessen Krisztus szenvedéseiben, szaggató fejfájás kezdte gyötörni, és a homlokán megjelentek Krisztus töviskoronájának sebei. E sebek 15 éven át véreztek, ám Ritát mennyei magasságokba emelték. A leírások szerint egyfajta mágneses vonzerő hatotta át – Krisztus ereje, amely számtalan csodát tett. A sebek megjelenése után apácatársaitól elkülönítették őt, és hosszú időn át iszonyatos szenvedéseken ment keresztül. A megpróbáltatásokat örömmel viselte, és felajánlotta őket Krisztusnak. Imái rendszeresen meghallgatásra találtak. Úgy tartják, hogy számára semmi sem lehetetlen, ezért is nevezik őt a lehetetlen kívánságok teljesítőjének. Közbenjárására megszállottak és betegek gyógyultak meg.
A halála előtti hónapokban naponta csupán egy korty vizet és egy szentelt ostyadarabot vett magához. Egy téli, havas napon unokatestvérétől rózsát kért, aki bámulatos módon egy illatos, fehér rózsaszállal tért vissza hozzá. Casciában, a Mária Magdolna-kolostorban halt meg születésnapján, 1447. május 22-én. Halálakor az emberek harangzúgást hallottak annak ellenére, hogy a harangot senki sem húzta meg. Testét soha nem temették el, mert nem érte romlás. Sértetlenül került ki abból a tűzvészből is, amelyben koporsója porrá égett. Épen maradt testét a casciai Szent Rita-templomban őrzik. Ravatalánál csodás testi és lelki gyógyulásokat figyeltek meg. Szent Rita közbenjárását mind a mai napig emberek milliói kérik, aki pedig ellátogat Casciába, ma is érezheti Rita varázslatos erejét.
dr. Torgyán Atilla
„Vezeklés, Anyám! Ez a legmegfelelőbb szó. Önkéntes vezeklés egységben Jézussal a bűnösökért és az én jegyesem vigasztalásáért.”
„A hajnal beköszöntött a Mária Magdolna-kolostorba. A jéghideg kápolnában egy kicsike árnyék térdel, és teljes odaadással imádkozik. Rita az, aki egyszerre csak itt találta magát. Fogalma sincs, hogyan került be a klauzúra belsejébe, amelyet annyira elzártak előle, hogy a szentjei voltak kénytelenek bejuttatni őt ide. Megtörtént, amit ő előre látott: az Úr legyőzte az emberi elhárító intézkedéseket és tilalmakat. A falnak meg kellett nyílnia, és ő most már itt van. Ezek után senki nem űzheti ki innen. Pártfogói, akik az éjszakában ide vezették, éppen olyan gyorsan eltűntek, ahogyan megjelentek.”
Részletek Jo Lemoine Casciai Szent Rita c. művéből.