A szeretet civilizációinak hirdetői – Pápák a filmvásznon

A XII. Pius – Róma ege alatt című mozi főszereplője a vészkorszak pápája. XII. Pius erős, határozott személyiség, tisztában van a realitással. Azzal, hogy 1943-44-ben, amikor Rómát megszállják a német csapatok, „A gonosz ott lebeg a fejünk fölött, és bármikor lecsaphat.” A pápa egyetlen reménye Krisztus. „A gonoszság és sötétség e szörnyű óráiban, ó, Istenem, te vagy az egyedüli fény. Amikor elgyengülök, te adsz erőt.” A film cselekménye két szálon fut: az egyik a Szentatya zsidómentő tevékenysége, parancsba adja, hogy a kolostorok, plébániák nyissák meg kapujukat az üldözöttek védelmében. Sikerül ezzel elérnie, hogy a Rómában élő tízezer zsidóból „mindössze” ezret hurcolnak el a nácik. Közismert, hogy XII. Pius azóta is sok bírálatot kap azért, mert nem szólalt fel nyíltan a zsidóüldözések ellen. A filmben utalás történik rá, hogy 1942 júliusában a holland püspöki kar körlevelet olvasott fel a templomokban, melyekben elítélték a nácikat a zsidók üldözése miatt, mire válaszul a németek negyvenezer holland zsidót – köztük az azóta kanonizált Edith Steint – koncentrációs táborokba hurcoltak. Ez arra késztette Piust, hogy elégesse a már megírt, tiltakozó jegyzékét. A filmbeli Pius pápa tisztában van azzal, hogy vannak, akik nem értenek egyet hallgatásával, de vállalja döntésének a következményét. „Ezt a keresztet nekem kell egyedül hordoznom.” Ez a hallgatás azonban nem jelent közönyt, hiszen folyamatosan tiltakozik a német parancsnokságon zsidókat ért atrocitások ellen, így az önmagát katolikusnak valló Stahler vezérőrnagynál és az őt „károgó vénember”-nek nevező Wolf tábornoknál. A szentatya Jézus szavainak megfelelően – „A betegeknek van szükségük orvosra, nem az egészségeseknek” próbál hatni a két német jobbik énjére, hogy minden cselekedetükkel Isten előtt tartoznak elszámolni, s ahogy Wolfnak fogalmaz: „Csak próbálok belelátni a lelke mélyére, hogy van-e még ott fénysugár? Hogy az Úr fénye be tud-e még férkőzni a sötétségbe, ami elborítja a lelkét?” Stahler végül kiadja a parancsot, hogy az egyházi intézmények védettséget élveznek, Wolf pedig nem éget maga fölött fel minden hidat, amikor csapataival visszavonul. A kereszten Jézus mellett függő jobb latorra gondolhatunk.

A film másik vonulata a zsidó Mirjam és Davide szerelme. A lány apja hamis iratokat gyárt, rengeteg ember életét megmentve ezzel. Mirjamhoz és Davidéhoz csatlakozik a kereszténynek keresztelt Marco, aki azonban a fegyveres ellenállásban hisz. A fasiszta szeretőket tartó, de Mirjamnak segítő Bianca alakjáról Mária Magdolna juthat az eszünkbe. Az erőszakos hatalom által az emberi életet nullánál is kevesebbnek tekintő hatalommal szemben a túlélés egyik fegyvere a „legyetek szelídek, mint a galambok és okosak, mint a kígyók” jézusi intelmének a követése. A film sugallata, hogy a gonoszság rettenetes pusztítást képes végezni, de soha nem tud annyira eluralkodni, hogy elhalványítsa a krisztusi fénysugár ragyogását. Mert mindig lesznek olyanok, akik fellépnek a rombolás erői ellen, még ha reménytelennek látszik az ellenállás, akkor is. A rossz soha nem győzedelmeskedhet véglegesen, mert szemben áll az ember legbenső lelkében jelenlévő isteni jósággal és szeretettel.

XII. Pius – Róma ege alatt (magyarul beszélő, olasz-német életrajzi film, 200 perc, 2010). Rendező: Christian Duguay. XII. Pius szerepében: Marco Foschi).

A VI. Pál – Viharos idők pápája című filmet Fabrizio Costa rendezte. A film kezdete 1978. márciusa, amikor VI. Pál a nagypénteki keresztúthoz kapcsolódó meditációján dolgozik, az Úr mérhetetlen szeretetéről elmélkedik, amit meg sem érdemlünk. Ez a kereszt misztériuma. Lelkileg elmélyült pillanatok, melyekbe berobban a szörnyű hír: a Vörös Brigádok elrabolták Aldo Moro olasz miniszterelnököt, testőreit megölték. Rögtön nyilvánvalóvá válik a békesség és szeretet, illetve a gyűlölet és az erőszak feloldhatatlan ellentéte. Az idős, beteg pápa eszközei ebben a vészhelyzetben az ima, a párbeszéd keresése még a legelvetemültebb gyilkosokkal is, az együttérzés kifejezése Moro feleségéhez. A tragédia VII. Pált is számvetésre készteti, végiggondolja az egész életét. Aldo Moróval több évtizedes barátság köti össze. Az ifjú lelkipásztor, Giovanni Battista Montini fiatal papként, szemben a fasiszta hatalommal, bátran hirdeti a szabadságot, csakúgy mint Aldo Moro, aki ekkor még egyetemi tanár szeretne lenni. Montini győzi meg, hogy a politikának szüksége van az olyan tisztességes, keresztény elveket hirdetőkre és azokat a mindennapokban is megélő személyekre, mint Aldo. A későbbi pápa kezdetekről vallja, hogy „az a politika, ami nélkülözi az erkölcsöket, megcsalja azokat, akik erre vágyódnak.” A vatikáni államtitkárságon eltöltött évtizedek alatt pedig felismeri a türelem stratégiáját, hogy az olyan erőszakos rezsimekkel, mint az olasz fasizmus, egyetlen hatékony módszer a csendes szembehelyezkedés, a párbeszédtől pedig nem kell félni. Milánó érsekeként rádöbben a munkások kiszolgáltatottságára, és megpróbál az emberhez méltatlan barakkok helyett komfortosabb lakásokat felhúzni. Katolikus egyházfőként pedig megtapasztalja, hogy igaza volt XII. Piusnak: Könnyebb a pápának tanácsokat adni, mint pápának lenni.

Montini pápának szembesülnie kell azzal is, hogy a kereszténység Európában visszaszorulóban van. A kedvező statisztikai adatok a templomba járók magas számáról félrevezetőek, mert a vasárnapi keresztények szívében nem él ott Krisztus, a Megváltó helyett a pénz szeretete fészkelte be oda magát. VI. Pál folyamatosan ütközik ellenállásba, minden oldalról, egyformán támadják őt a konzervatív katolikusok és a liberálisok is. Kétségbeesetten fohászkodik: „Ó, Istenem, hol vagy? Templomodba beszökött a Sátán füstje. A gonosz igenis létezik. Rettenetes valóság. Az emberek nem hisznek az Egyházban, a szívekbe beférkőzött a kétség.” A film egyik jelenetében VI. Pálnak látomása van, dühöngő tömeg veszi körül, szidják, fenyegetik: „Nem értél el semmit!” – üvöltik felé. A szentatya elesik, az őrjöngő emberek eltűnnek. Krisztus lép hozzá, fölemeli, kezét kinyújtja és mutatja a hegyen a három keresztet.

VI. Pál vallotta, hogy a jövő vagy a szeretet civilizációja lesz, vagy nem lesz. Élete végéhez közeledve elkeseredik, a világban tapasztalható folyamatos erőszak miatt. Levelet ír az Aldo Morót elrabló terroristákhoz, hatalmas alázatról téve tanúságot, „térden állva könyörgök, engedjétek szabadon a miniszterelnököt… hiszem, hogy ott lakozik még a lelketekben az emberség dicsőségesen fénylő ereje.” A terroristák azonban érzéketlenek, kivégzik Morót. Ám VI. Pál könyörgő sorai mégiscsak meghallgatásra találnak, a szüleit elhagyó, ugyancsak az erőszak erejében bízó ifjú, Matteo a levél hatására lép vissza egy rendőrörs felrobbantásától. Ő a tékozló fiút példázza a filmben. Fabrizio Costa mozijának VI. Pál pápája szerette volna ráébreszteni az embereket: „Van Isten, és mindenkit szeret, kivétel nélkül.” Ez egyeseknél sikerült, másoknál, a többségnél nem, ez valószínűleg minden korban így van a történelemben.

VI. Pál – Viharos idők pápája (magyarul beszélő, olasz életrajzi dráma, 199 perc 2008). Rendező: Fabrizio Costa. Giovanni Battista Montini – VI. Pál szerepében: Fabrizio Gifuni

A félelem nélkül: II. János Pál című film Jeff Bleckner alkotása. Az idős, súlyosan beteg pápa 2000-es jeruzsálemi látogatásán Szűz Máriához fohászkodva gondolja végig az életét, gyermekkorától kezdve. A kis Lolek nagy szeretetben él a szüleivel és Edmund bátyjával. Az idill azonban hamar véget ér, amikor az édesanyja meghal. A majdani pápa mindössze nyolc éves ekkor. Húszéves korára elveszti bátyját és édesapját is. Egyre erősebb benne a vágy, hogy pap legyen. Minden ebbe az irányba mutat: az ifjú Karol nagy tehetségű színész, de szerelme, a zsidó Hinka Palesztinába menekül a Lengyelországot megszálló németek elől. A film vázlatosan mutatja be II. János Pál életét, kiemelve a fontosabb eseményeket. A gyermekkori tragédiák ellenére imádságos légkörben nő fel, édesapja rendszeresen zarándokol vele a czestochowai Fekete Madonnához. Az ifjú Karol akkor jelentkezik a papi szemináriumba, amikor az életveszélyes, a nácik folyamatosan hurcolják el a papokat és a szeminaristákat. Ő azonban vallja: „Hallom az Úr hívását. Nem hiszek az erőszakban. Én nem tudok másképp küzdeni.”

A film egyik jelenetében a gyermek Lolek meglát egy fogyatékkal élő koldust és elszalad. Később, idős korában, amikor rengeteget szenved, úgy emlékszik vissza, hogy ifjúkorában nem bírt szembenézni a szenvedéssel. „Ám a betegek gyöngeségében egyszer csak megláttam az erő jelenlétét. Az irgalom hatalmát. A betegség kegyelmet vindikál.” Az életére visszaemlékező idős pápa így szól Máriához: „Szűzanyám, hidd el, minden vágyam volt, hogy elvigyem az Úr szeretetét az emberekkel, mert szeretem az embereket, és hogy hirdessem nekik: ne féljetek. Soha nem szabad feladni a reményt. Igaz, hogy szörnyű dolgok történnek. Mindig is történtek, de ez nem lehet az ok, hogy reményveszettek legyünk.”      

Félelem nélkül – II. János Pál (magyarul beszélő, litván-amerikai életrajzi dráma, 84 perc, 2005). Rendező: Jeff Bleckner. Karol Wojtyla, II. János Pál szerepében: Thomas Kretschmann

Három film három pápáról, akik bár különböző személyiségek voltak, abban egységesek, hogy Krisztus szeretetét hirdették az egész Földkerekségen. Egy olyan korban, amikor a technikai fejlődés egészen hihetetlen dolgokra képes, ám az emberek egyre jobban elfelejtkeznek arról, hogy kinek köszönhetjük a csodás emberi létet.  

Bodnár Dániel