Termékek Menü
0

Fatima: A világ oltára

2017-10-09 10:24:00

Minden emberi szellem előtt ott a lehetőség, hogy új szövetséget kössön az égiekkel. Erre utal, erre hív számtalan, az ember ősi hazájából érkező üzenet, melyet napi rendszerességgel adnak át az arra kiválasztottak a Föld különböző helyszínein. Megtérésre, az Ég akaratához való igazodásra buzdít minden. Aki nyitott szemmel és füllel jár-kel a világban, láthatja és hallhatja a jeleket, a felhívásokat, sőt, érezheti a kegyelmi erők folyamatos áradását. Rajtunk áll, hogy elfogadjuk-e az égből felénk nyújtott kezet vagy tekintetünket elfordítva dacosan járjuk tovább az utunkat.

Ezen üzenetek közül az egyik legismertebb a közép-portugáliai Fatimában pontosan 100 évvel ezelőtt, az I. világháború idején lezajlott eseménysor volt. Az égi jelenésnek rengeteg szemtanúja volt, a csúcspontot jelentő, a Szűzanya által előre megígért csoda 70 000 ember előtt történt! A fatimai csoda annyira nyilvánvaló és jól bizonyítható volt, a szemfényvesztés és a csalás annyira egyértelműen kizárható, hogy a legmaterialistább szemlélők sem kételkedhettek benne. Minél behatóbban vizsgálták a fatimai eseményeket, minél inkább belemélyedtek a részletekbe, annál több bizonyítékot találtak az égi gondviselés jelenlétére. Arra, hogy Isten nem hagyott el minket, segíteni szeretne és segíteni is fog nekünk, a mi dolgunk pedig a bűnbánat, az ima és a hálánk kifejezése.

Mi is történt száz évvel ezelőtt?

Ha óvatosan, némi távolságot tartva, már-már tudományos hozzáállással vizsgáljuk a fatimai eseményeket, egy gondosan előkészített forgatókönyv bontakozik ki a szemünk előtt. 1916 tavaszán, nyarán és őszén történt a három úgynevezett előkészítő jelenés, ahol egy magát a „béke angyalának” nevező hírnök jelent meg három gyermeknek. Ezt követően 1917. május 13-tól havonta, (egy alkalmat kivéve) mindig 13-án, összesen hat alkalommal látták és hallották ugyanezek a gyerekek a fatimai jelenést. 13 éven át tartó vizsgálódás, a bizonyítékok begyűjtése után az egyház is úgy tartja, hogy Jézus Krisztus édesanyja, a Szűzanya jelent meg a gyermekeknek. A jelenések csúcspontja az előre bejelentett csoda, az úgynevezett „Napcsoda” volt, amikor a Nap 7o ezer ember szeme láttára mozogni kezdett és megváltoztatta a színét. A jelenések során a Szent Szűz három fontos titkot is feltárt a tanulatlan gyermekek előtt, de ezeket az ő kívánságára csak később hozták nyilvánosságra. A Szűzanya a gyermekek sorsát is feltárta, sorsuk és haláluk pontosan úgy alakult, ahogyan korábban megjövendölte.

Fatima a világi mesterkedések ellenére Földünk egyik leglátogatottabb zarándokhelyévé vált:  évente több mint 3 millió zarándokot fogad. Az elmúlt száz évben számtalan kisebb és nagyobb csoda történt: sokan itt nyerték vissza hitüket, itt békéltek meg Istennel, itt vették fel a kapcsolatot az égi kegyelem közvetítőivel.

A három angyali jelenés

Nézzük meg most részletesebben az 1916-17-es fatimai események forgatókönyvét.
A tízéves Lucia dos Santos, valamint unokatestvérei, a hétéves Jacinta Marto és a kilencéves Francisco Marto szegény pásztorgyermekek voltak. 1916 tavaszán a Loca do Cabelo nevű helyen felfigyeltek egy vakítóan fehér, áttetsző alakra, akit a fák koronája felett pillantottak meg. Arcvonásaiból földöntúli szépség ragyogott. Az alak így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A béke angyala vagyok! Imádkozzatok velem!” Ezután a fénylő alak letérdelt, homlokával megérintette a földet, majd háromszor elismételte a következő imát: „Istenem, hiszek Benned, imádlak Téged, remélek Tebenned, szeretlek Téged. Kérlek, bocsáss meg azoknak, akik nem hisznek Tebenned, nem imádnak Téged, nem remélnek Tebenned és nem szeretnek Téged.” Azt kérte, a gyermekek mondják el vele együtt ezt az imát, és a későbbiekben is rendszeresen imádkozzák. Azt ígérte, hogy Jézus és Mária szívei meghallgatják az imájukat.

A „béke angyalának” második jelenése 1916. július vége felé történt Aljustrelben, Luciáék háza mögött a kútnál. A Szent Szűz küldötte ekkor ezekkel a szavakkal szólt hozzájuk: „Mit csináltok? Imádkozzatok, imádkozzatok sokat! Jézus és Szűz Mária Szent Szíve elhatározták, hogy ti rajtatok keresztül gyakorolnak irgalmasságot. Ajánljátok fel szüntelen imáitokat és áldozataitokat a Mindenható Istennek.” Ezt követően Lucia, a legidősebb és legbátrabb gyermek megkérdezte: „Hogyan hozzunk áldozatokat?” A válasz így hangzott: „Mindent, amit tudtok, ajánljatok fel a bűnösökért! Fogadjátok a szenvedést türelemmel, így békét hozhattok hazátoknak! Én Portugália Őrangyala vagyok. ”

A harmadik angyali jelenésre 1916. szeptember végén került sor, amikor a gyerekek épp az angyaltól tanult imádságot mondták térden állva, homlokukat a földhöz érintve. Az angyal bal kezében egy kelyhet tartott, amely felett egy Szentostya lebegett. Az ostyából vércseppek hullottak a kehelybe. Az angyal a gyermekek mellé térdelve, a következő imádságot mondta: „Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek! Felajánlom neked Jézus Krisztus drága testét és vérét, lelkét és istenségét, amely a föld valamennyi szent tabernákulumában jelen van. Engesztelésül minden szidalmazásért, szentségtörésért és közömbösségért, amelyek Őt magát bántják meg. Jézus szentséges és Mária szeplőtelen szíveinek végtelen érdemei által könyörgök Hozzád a szegény bűnösök megtéréséért.” Ezt követően az angyal Úrvacsorában részesítette a gyermekeket, a szentostyát Luciának, míg a kehely tartalmát Francisconak és Jacintának adta. Közben így szólt: „Vegyétek Jézus Krisztus testét és igyátok a vérét, melyet a hálátlan emberek oly szörnyen meggyaláznak. Engeszteljetek a bűnökért és vigasztaljátok a Jóistent!” Végül az angyal ismét térdre ereszkedve háromszor elismételte a korábban tanított „legszentebb szentháromság” imát, majd eltűnt. Az úrvacsora után a gyermekek még órákon át térdre borulva maradtak, csak akkor tértek haza, amikor már teljesen beesteledett. Lucia későbbi beszámolója szerint intenzíven érezték az isteni jelenlétet, ami hatalmas belső békével és nyugalommal töltötte el őket.

A Szent Szűz látogatásai

Szűz Mária először 1917. május 13-án, a Cova da Iria nevű völgyben jelent meg a gyermekeknek. Lucia és unokatestvérei a legelőn játszottak, amikor egy tölgyfabokor fölött villámlást láttak, majd egy hófehérbe öltözött hölgyet pillantottak meg, aki ragyogóbb volt, mint a Nap. Olyan közel álltak hozzá, hogy a fény teljesen körülvette őket. Lucia megkérdezte, mit kíván tőlük. „Arra kérlek benneteket - mondta a Szent Szűz - , hogy hat hónapon át, minden hónap 13. napján, pontosan ugyanebben az időpontban jöjjetek vissza ide. Akkor majd megmondom ki vagyok és mit kívánok. Ezután még egy hetedik alkalommal is visszajövök ide.”

A jelenésekkel kapcsolatos legtöbb részletet Lucia nővér (a hajdani kis Lucia) visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg. Lucia nővér így beszélt erről a jelenésről: „Ezután a Szent Szűz így folytatta: »Felajánljátok-e a Jóistennek, hogy elviselitek mindazt a szenvedést, amelyet ő rátok küld, hogy ezzel engeszteljetek a bűnökért, melyekkel őt megbántják? Felajánljátok-e mindezt a bűnösök megtéréséért?« »Igen, felajánljuk!« »Sokat fogtok emiatt szenvedni, de a Jóisten kegyelme majd megerősít benneteket!« Amikor a Szent Szűz e szavakhoz ért, széttárta kezeit, abból pedig olyan erős fénysugár áradt, ami bevilágított lelkünk mélyébe. Így láttuk magunkat Istenben visszatükröződve, aki ez a Fény volt maga..”

A második jelenés az ígéretnek megfelelően június 13-án, a korábbi tölgyfabokornál történt. A Szűzanya arra kérte a gyermekeket, hogy naponta imádkozzák a rózsafüzért. Elmondta, hogy Jacinta és Francesco hamarosan elhagyja majd a Földet (1919-ben, illetve 1920-ban  ez meg is történt) Luciának viszont még maradnia kell, mert Jézus általa akarja megalapítani  Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletét. Lucia kérdésére, hogy akkor egyedül kell-e itt maradnia, Mária így felelt: „Soha nem hagylak el!” Megígérte azt is, hogy akik áhítatot gyakorolnak, azok elnyerik az örök életet és különösen kedvesek lesznek a Mennyei Atya szemében. A jelenés végén a Szent Szűz újra kitárta a kezeit és megáldotta a gyermekeket. Tenyere előtt egy tövisekkel körülvett szív jelent meg, a tövisek mintegy átdöfték a szívet. A gyermekek később megértették, hogy Szűz Mária Szeplőtelen Szívét láthatták, amelyet az emberek bűnei sebeztek meg, s amelyekért engesztelésre van szükség.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az angyali és a későbbi Mária jelenések történései nem lehetnek három tanulatlan gyermek képzelgései. Az angyal által adott misztikus úrvacsora vagy Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete a keresztény misztika legtitkosabb misztériumait érintik, amelyeket csak a legnagyobb keresztény szentek ismerték. Ezekről a gyermekek egyszerűen  nem tudhattak.

Július 13-án már sok nehézségen túl voltak a gyermekek. Nemcsak a szüleik, de a környezetükben mindenki, sőt a katolikus egyház képviselői is szkeptikusan fogadták a jelenéseket. A Szent Szűz megjövendölte, hogy sokat kell majd szenvedniük miatta, de ők önként vállalták a viszontagságokat. Mindennek ellenére a gyerekek elszántsága sokakat meggyőzött, így a harmadik jelenésnél már nagy tömeg gyűlt össze, és a jelenlévők közül sokan imádkozták a rózsafüzért.

Lucia minden találkozáskor engedelmesen megkérdezte a Szűztől, hogy mit kíván tőlük. A harmadik jelenésnél Mária ismét a rózsafüzér rendszeres imádkozását kérte azért, hogy béke legyen a világon, hiszen a háború befejezését csak a Rózsafüzér Királynője tudja kieszközölni. Ekkor kérte meg a kis Lucia a Szűzanyát, hogy tegyen csodát, ami a kétkedő sokaságot is meggyőzi majd. Amikor a bűnösökről esett szó, a Szűzanya újra arra biztatott, hogy a segíteni akarók hozzanak áldozatokat értük és az ő megtérésükért.

A negyedik jelenés a várt augusztus 13. helyett csak augusztus 19-én következett be, ugyanis a hatóságok szándékosan elzárták a gyerekeket, hogy ne tudjanak elmenni a megszokott helyszínre. A Szent Szűz azonban ebben a hónapban is megjelent, csak éppen hat nappal később és egy teljesen új helyen: Valinhosban, ahol a gyerekek a nyájat legeltették. Ekkor ígérte meg, hogy az utolsó jelenésnél csodajelet tesz majd.

Az ötödik jelenésnél, szeptember 13-án már több mint 25 000 ember érkezett a Cova da Iriára. A Szűz újra azt kérte, hogy minél többen imádkozzák naponta a rózsafüzért azért, hogy vége legyen a háborúnak. Újfent megígérte, hogy októberben csodát tesz majd.

A szeptember 13. és október 13. közötti időszak a szokásosnál is több nehézséget hozott a gyerekeknek. A papok és a gyerekek családtagjai igyekeztek fenyegetéssel „jó útra terelni” a kis látnokokat. A politikusok és a hit ellenségei pedig arra számítottak, hogy októberben lelepleződik végre a „Cova Da Iriai komédia” névre keresztelt szélhámosság. Egy nagy napilap is tudósított a történésekről, így hirtelen az egész ország figyelme Fatimára szegeződött.  Mivel a Szűzanya előre bejelentette, hogy csodát tesz majd, rengeteg kíváncsi érdeklődő gyűlt össze a Cován. Állítólag már a 13-ára virradó éjszaka 70 000 ember érkezett ide, nagy részük a szabad ég alatt töltötte az éjszakát. Szerencsére a jelenés helyszínét jól választotta meg az égi gondviselés, így bőven volt hely mindenkinek. A jelenés a gyerekeknek adott üzenettel kezdődött: a Szűzanya a „Rózsafüzér Királynőjének” nevezte meg magát, és újra bűnbánatra hívott, valamint arra kérte az embereket, hogy ne bántsák többé az Atyát a bűneikkel. Az Égi Szűz azt is kérte, hogy a jelenések helyére egy kápolnát építsenek. (Ezt a kérést később bőven túlteljesítették, hiszen az első kápolna után egy nagy templomot is építettek.) Ezt követően a Szent Szűz széttárta kezeit és sugarakat árasztott a Napba. Lucia látta, ahogy Szent József, Jézus és Mária mint a Fájdalmas Szűzanya, megáldják a világot, majd Szűz Mária a Kármel-hegyi Boldogasszony képében jelenik meg.

Lucia felkiáltott, hogy az emberek nézzenek a Napba, és ezzel kezdetét vette a „Napcsodának” nevezett jelenség, amit már minden egyes jelenlévő tisztán látott. Hirtelen minden ragyogó színekben kezdett tündökölni. A sok eső után kiderült az égbolt, de az emberek mégis bele tudtak nézni a Napba, amely forogni kezdett, mint egy tüzes kerék. A forgás háromszor is megismétlődött, a harmadik alkalommal pedig a Nap egyre nagyobb lett, és úgy tűnt, hogy rázuhan a tömegre. Az emberek ekkor rémületükben a sáros földre estek, és térdre borulva imádkoztak. Nem sokkal később minden visszaváltozott, a szemtanúk pedig azt vették észre, hogy a ruháik egyáltalán nem sárosak.

Fatima három titka

A fatimai jelenések fontos részét képezi az a három titok, amit a Szűzanya a július 13-i jelenésnél adott át nekik. Azt kérte tőlük, hogy ne mondják el senkinek, mit láttak, csak akkor, ha ő erre külön engedélyt ad. A Napcsoda után a gyerekek hirtelen rendkívül népszerűek lettek. Mindenki velük akart beszélni igyekeztek kipuhatolni a rájuk bízott titkokat, sikertelenül. Állítólag a látnokok közül még a kis 7 éves Jacinta is azt mondta: inkább meghal, minthogy bármit is eláruljon. Végül Lucia fedte fel a titkokat sok évvel később, amikor a Szent Szűz egy újabb jelenésben erre felhatalmazta őt.

 Az első titok a pokollal volt kapcsolatos, amit a Szűzanya teljes drámaiságában tárt fel a látnokok előtt. A gyerekek nagyon megrémültek a szörnyűségek látványától, viszont a Szűzanya elmagyarázta, miért mutatta meg nekik: „A poklot láttátok. Ide kerülnek a bűnösök lelkei. Isten meg akarja alapítani a Földön Szeplőtlen Szívem tiszteletét, hogy megmentse őket. Ha megteszik az emberek, amit nektek mondok, sok lélek megmenekül és béke lesz… Ha viszont továbbra is bántják az Istent, XI. Pius pápasága alatt még szörnyűbb háború kezdődik majd.”

A második titok szintén az emberiség megmentését kívánta elősegíteni. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen egy újabb nagy háború, a Szűzanya azt kérte, hogy a pápa ajánlja fel   Oroszországot Mária Szeplőtlen Szívének. Lucia nővér egész életében szoros kapcsolatban maradt a Szűzanyával. 1929-ben újra megjelent neki Tuyban, és jelezte, hogy eljött a pillanat, a pápának a világ összes püspökével együtt meg kell tennie a felajánlást. Egyúttal azt is megengedte, hogy az első két titkot nyilvánosságra hozza. A pápai felajánlás sajnos nem történt meg, így  a 2. világháború is bekövetkezett. Végül II. János Pál pápa ajánlotta fel Szűz Mária Szeplőtelen szívének az egész világot, külön kiemelve Oroszországot abban a formában, ami Lucia nővér szerint tökéletesen megfelelt a Szent Szűz kérésének.

A harmadik titok egy pápa ellen elkövetett merényletről szólt, ezt mutatta meg a Szűzanya képekben a látnokoknak. Lucia 1944-ben kapott engedélyt, hogy leírja és a pápához eljuttassa a harmadik titok tartalmát azzal a feltétellel, hogy csak 1960-ban hozhatják nyilvánosságra. Bár az aktuális pápa mindig megismerhette a titkot, csak II. János Pál hozta nyilvánosságra, miután az ellene elkövetett merénylet hatására felismerte a harmadik titok, és az egész fatimai csoda jelentőségét. Meg volt győződve róla, hogy a fatimai Szeplőtlen Szűz mentette meg az életét 1981-ben, ezért a merénylő által kilőtt golyót elhelyezte a fatimai Mária szobor koronájában. A fatimai Szűzanya szobor a látnokok leírása alapján készült és nagy tiszteletnek örvend. Úgy tartják, a Szeplőtlen Szűz erejét hordozza, a hívők pedig élőlényként tekintenek rá.

Lucia nővér

Fatima bűnbánatra, megtérésre és az éggel való kapcsolatunk helyreállítására felszólító üzenetének legnagyobb szószólója és közvetítője Lucia volt. A jelenések után súlyos próbákat kellett kiállnia. Két éven belül elvesztette Jacintát és Franciscót, valamint az édesapját is. Hosszú ideig inkognitóban, Maria Das Dores álnéven élt a dorottyás nővérek nevelőintézetében a Porto melletti Vilarban, a jelenésekről pedig egyáltalán nem beszélhetett. 

Többször találkozott még a Szent Szűzzel, de ezekről a jelenésekről csak később beszélhetett. (A jelenések hitelességét az egyház csak 1930 októberében ismerte el.) Bár igen mély misztikus életet élt, ez sokáig tulajdonképpen mindenki elől rejtve zajlott. Mély belső élményeiről a több kötetes „Fatimáról beszél Lucia nővér” című könyvben olvashatunk. Kálváriájának fontos eleme volt, hogy csak 1946 májusában térhetett vissza Fatimába, a jelenések helyszínére. Nagy vágya, hogy karmelita apáca legyen, szintén későn, csak 1948-ban, 41 éves korában valósulhatott meg. Végül a karmelita rend coimbrai konventje lett élete fő helyszíne, ahol egészen haláláig élt a Szeplőtlen Szűzről nevezett Lucia nővérként.

Felnőtt életének egyik kiemelkedő eseménye volt VI. Pál pápa fatimai zarándoklata a jelenések 50. évfordulója alkalmából, amikor találkozhatott a nagy pápával. Hasonlóan jelentős élmények voltak találkozásai II. János Pál pápával való 1982-ben és 1991-ben. Lucia nővér jelen lehetett 2000. május 13-án Fatimában, unokatestvérei boldoggá avatásán is. 2005. február 13-án, 97 évesen hunyt el a coimbrai karmelita zárdában, éppen a Jacinta tiszteletére tartott novéna, kilenc napos ájtatosság idején. 2006 óta Lucia nővér földi maradványait is a fatimai bazilikában őrzik.

Ki kell emelnem, hogy a fatimai események számos módon hozhatók párhuzamba a franciaországi Lourdes-ban történt jelenésekkel. Bár a tanulatlan kis Szent Bernadett egyedül, társak nélkül állta ki a nagy próbákat, az üzenetek előre bejelentett volta és jellege is hasonló volt. Lucia és Bernadett alakja is számos párhuzamot mutat, a későbbiekben pedig e két ragyogó szellemiségű szent az engedelmesség nagy példaképe és a kereszténység két fontos zászlóvivője lett.

Fatima a jelenéseket követő száz évben hatalmasat változott. Ma már több millióan érkeznek ide minden évben engesztelő zarándoklatra. Azáltal, hogy több jelentős pápa (kivált VI. Pál és II. János Pál pápákat emelhetjük ki) is felismerte a fatimai üzenet jelentőségét és támogatta azok világba jutását, Fatima a világ egyik legfontosabb keresztény zarándokhelyévé vált. Valóban nevezhetjük a világ oltárának, ahol szinte minden egyes nap történik valami jelentős esemény. A fatimai jelenések hatására ajánlották fel például Portugáliát 1931. május 13-án Szűz Máriának. Fatima hatására nőtt Mária Szeplőtlen Szívének és a Rózsafüzér Királynőjének a tisztelete a katolikus egyházban, és a fatimai üzenetek hatására ajánlotta föl II. János Pál pápa 1981. június 7-én, Pünkösdkor az egész világot Szűz Mária Szeplőtlen Szívének.

A szent helynek több magyar vonatkozása is van. Sokáig itt élt például P. Kondor Lajos verbita szerzetes, akinek munkásságát múzeum is őrzi Fatimában. Az atya sok fontos írást hagyott hátra Fatima jelentőségéről, köztük például a Fatima, századunk reménycsillaga című különleges könyvet. Fontos kiemelnünk a fatimai magyar kálváriát is. Magyar papok és egy köréjük szerveződő mozgalom közreműködésével létrejött Fatimában egy olyan keresztút, amely összeköti a jelenések főbb helyszíneit (Cova da Iria – Valinhos – Cabeco) és így mindenki imádkozva járhatja be azt az utat, amit valamikor a kis pásztorgyerekek naponta megtettek, amikor legeltetni vitték nyájukat aljustreli otthonukból a Cova da Iriára, a jelenések helyszínére.

Torgyán Atilla

Ajánlott irodalom:
P. Kondor Lajos – Századunk reménycsillaga, Fatima (Etalon kiadó, 2017. jubileumi kiadás)
Fatimáról beszél Lucia nővér (Lucia nővér emlékezései) (Secretario dos Pastorinhos, Fatima)

Ajánlott film:

Fatima csodája (rend. Fabrizio Costa, Etalon kiadó)

 

A napcsodát, amit minden jelenlévő látott, a következőképpen lehet leírni: a sok eső után kiderült az ég, de az emberek minden nehézség nélkül mégis bele tudtak tekinteni a napba, amely úgy kezdett el forogni, mint egy tüzes kerék, és minden irányba gyönyörű színű fénysugarakat lövellt ki. A tömeg, a hegyek, a fák, minden ugyanilyen gyönyörű színekben kezdett tündökölni. Ezt követően a nap mintha egy pillanatra megállt volna, majd ugyanúgy forogni kezdett, mint az előbb. Ez harmadszorra is megismétlődött, de ezúttal úgy tűnt, mintha a nap egyre nagyobb lenne és cikkcakk alakban le akarna zuhanni az égről.  Az emberek rémületükben a földre estek, és kegyelemért, bocsánatért esedeztek... Ezután minden visszaváltozott, és azok, akik az előbb félelmükben térdre vetették magukat a sárba, azt vették észre, hogy egyáltalán nem tapadt sár a ruhájukra. A csodát követően mindenki a látnokokhoz rohant, és a korábbiaknál is több kérdést zúdítottak rájuk. Egészen késő estig tartott a kérdések áradata, akkor a gyerekek pihenhettek egy kicsit, majd másnap ugyanott folytatódott minden. 
Tartalomhoz tartozó címkék: Fatima